1938-ban a Côte d?Azur a gazdagság, pompa és extravagancia világa volt, olyan
ragyogó figurák nyaralóhelye, mint a windsori hercegi pár, Joseph P. Kennedy,
Gloria Swanson, az író Colette, Picasso vagy Somerset Maugham. Az elit minden
évben a Riviérára menekült az Európa többi részét egyre inkább beborító
gazdasági és társadalmi, politikai zűrzavar elől; itt zavartalanul
strandolhattak, kaszinózhattak, mulathattak egymás társaságában. Mindezen
csillogás középpontjában Coco Chanel állt, az ő jelenléte és csodálatos villája,
a La Pausa tette igazán kívánatossá a partszakaszt. Az árvaként felnőtt Cocóhoz
a szépsége és intelligenciája vonzotta a férfiakat, de igazi ikonná csodálatos
tehetsége, pihenést nem ismerő munkamorálja és kivételes ízlése tette. Ám a
környező valóság mérge lassan ezt a varázslatos világot is átjárta. Megjelentek
a nácik, és a háború előtti partik és kaszinók csillogása átadta a helyét a
kitelepítések borzalmainak; otthon nélkül maradt, menekülő családok ezrei
érkeztek a nyaralóhelyre. A Chanel a Riviérán a gondos kutatómunkát a remek
elbeszélői stílussal ötvözve mutatja be a bőség és az éhezés, a hősök és
kollaboránsok ellentmondásos korát egy olyan világban, amely a legragyogóbb
magasságokból zuhant a mélybe, és egyaránt elénk tárva gazdagok és szegények,
kivételezettek és elűzöttek sorsát.