Magyarország 1944-es német megszállását követően a hazai zsidó közösségek
vezetői feloldhatatlan dilemma előtt találták magukat: működjenek együtt a
németekkel és a nácibarát magyar kormánnyal, vagy válasszák az ellenállás útját?
A rendelkezések a fővárosi zsidó vezetőket a budapesti zsidó tanácsba, a
vidékieket pedig különböző helyi tanácsokba tömörítették. A gettósítás során
sokszor e tanácsokra hárult a beköltözés megszervezése és felügyelete. A német
és kollaboráns magyar követeléseket szintén ők kommunikálták a közösségeik felé,
a deportálások előtt pedig nemegyszer a zsidó tanácsok vezetőinek kellett
szelektálniuk a gyűjtőtáborokban, hogy ki kerüljön Auschwitzba, és kit küldjenek
más koncentrációs táborokba. A háború után súlyos vádak érték a zsidó vezetőket
külföldön és Magyarországon is. Talán nem véletlen, hogy a történészek máig
vitatkoznak szerepükről. De valójában mit tudtak ők Auschwitzról a deportálások
előtt? Miért nem riadóztatták a vidéki zsidóság tömegeit? Kiváltságos helyzetben
voltak-e, vagy ugyanúgy szenvedtek, mint a kis zsidók? Kollaboránsnak
számítanak-e, vagy nem volt választásuk? Mi volt Horthy Miklós szerepe a
budapesti zsidók megmentésében? Veszprémy László Bernát könyve kényes kérdéseket
boncolgat, miközben számtalan külföldi és hazai levéltár forrásai alapján
próbálja megérteni a zsidó vezetés holokauszt alatti viselkedésének történetét.
VESZPRÉMY LÁSZLÓ BERNÁT 2016-ban végzett a Károli Gáspár Református Egyetemen,
majd az Amszterdami Egyetem holokauszt- és népirtáskutatás szakán szerzett
mesterfokozatot. Jelenleg doktorjelölt az ELTE BTK Művelődéstörténet Doktori
Iskolájában. Kutatási területe a politikai eszmetörténet és a zsidóság
története. Korábban több zsidó folyóirat munkatársa, illetve a Veritas
Történetkutató Intézet és a Milton Friedman Egyetem Magyar Zsidó Történeti
Intézetének kutatója volt. Jelenleg a Mathias Corvinus Collegium online
tudományos ismeretterjesztő folyóiratának, a Corvináknak a főszerkesztője.