Pierre Carlet de Chamblain de Marivaux (1688-1763) színes, szellemes alkotó -
komoly mondanivalóval. Színpadi darabjai mellett más irodalmi műfajokban is
alkotott. Ahogyan Watteau a festészetben vagy Mozart a zenében, Marivaux joggal
lehetne a rokokó kitüntetett figurája az irodalomban. Pályája több szálon
futott, figyelemre méltó filozófiai esszéket, regényeket, eposzparódiákat írt,
miközben a színpadot sem hanyagolta el. Kezdetben még a tragédia műfajával is
próbálkozott, de sikertelenül. Okos belátással súlyos mondanivalóit ezután
mulatságos komédiákban írta meg. Talán azért nem tett szert oly széles körű
népszerűségre, mert műveinek sokrétegű szerkesztése, nyelvi és gondolati
komplexitása komolyan próbára teszi a nézőt (és az olvasót). Csaknem harminc
vígjátéka, négy (részben befejezetlen) regénye, valamint publicisztika és
filozófiai értekezés határán billegő folyóiratai a francia irodalom
legnagyobbjai közé emelik: nem túlzás, hogy Moliere mellett ő a commedia
dell'arte hagyományának legtehetségesebb folytatója a francia színjátékírók
között. A kötetbe válogatott kilenc komédia ebben a fordításban itt jelenik meg
először nyomtatásban. Ilyen értelemben a gyűjtemény hiánypótló, és hozzájárulhat
a szerző magyarországi recepciójának további gazdagításához. A darabok fő témája
mindenütt a szerelem, a meglepetésként, váratlanul feltámadó vonzalmak és a
velük járó bonyodalmak, amelyeket Marivaux az olasz népi kultúra és a francia
színház legjobb tradícióit folytatva mutat be.