Izzik a tűzhelyen a vas, dohog a fújtató, a gyerekek kerek szemmel figyelnek, s
Nápó bácsi, az öreg szegkovács mesélni kezd: Kralevityo Márkóról, a
hercegné-kisasszonyról és a fáraó népének sok csodálatos dolgáról... Az
olvasóhoz fordulva hangja hirtelen megkeményedik: Azt se tudják a gádzsók, hogy
a romák dolgoznak nekijük, hogy sukár házuk lehessen. Mert az ácskapcsot ki
csinálja? A roma. Ki a rabic szeget? A roma. Ki a szárnyasszöget? Az iszkábát? A
sarokszöget? A roma. És ki tudja, hogy roma csinálja mindezeket? A roma. Nem
tudja senki, csak hogy tetvesek meg lopnak. Nincs is becsületünk, ahogyan a nóta
mondja: Vered Isten, vered, Akit akarsz, vered. Rám is rám járt kezed, Nagy
bánattal vertél. Nincsen pénzem, nincsen, Két krajcárom sincsen. Hogyha pénzem
volna, becsületem volna. (Hajdú Farkas-Zoltán) Az újpesti szegkovács
cigánymeséket Bartos Tibor gyűjtötte és szerkesztette. A mesék csodálatos
dolgokról szólnak, a hercegné-kisasszonyról és a fáraó népének sok csodálatos
dolgairól, de tulajdonképpen egy sajátos kultúra igazi gyöngyszemei, mely bár
melletünk létezik, nem is ismerjük igazán.