Az Úr 1038. esztendejében Aba Sámuel, a halott István király veje már csak
békés öregkort kíván magának birtokain, de a trónra lépett Orseolo Péternek más
tervei vannak vele. A gyenge kezű uralkodó az udvarba rendeli és trónja
támaszának szándékával nádorispánná nevezi ki. Sámuel úr berzenkedik a talján
király szolgálatától, ám ellenérzését magába zárva színleg hűséggel szolgálja
Pétert, a háttérben viszont minden lehetőséget megragad hatalma gyengítésére.
Amikor az országban felhalmozódott elégedetlenség lázadásba csap át, Aba Sámuel
áll a felkelés élére, és a király elűzését követően ő lép harmadikként István
király trónjára. A hőn áhított békés öregkor helyett így újra és újra fegyvert
kell fognia III. Henrik német-római császár támadásaival szemben, miközben az
országot megosztó keresztény-pogány ellentéteken is próbál úrrá lenni. A
tragikus sorsú uralkodó személyisége, tettei majd egy évezrede ellentmondásos
megítélésűek. Az egyház sosem tudta megbocsátani neki a pogánysággal szemben
tanúsított vallási türelmét, így a kolostorok iskoláiból kikerült történetírók
versengve festették minél feketébbre alakját, a nép azonban oly szeretettel
emlékezett vissza rá, mint Mátyás királyra. A fiatalon elhunyt Karczag György
három történelmi regénye a magyar irodalom igazi klasszikusai közé tartozik. Az
Árpád-triász második kötete komorabb történet, mint az Idegen páncélban volt, ám
ízes nyelvezete már az első mondatokkal magával ragadja olvasóját, fordulatos
történetvezetése pedig egy pillanatra sem engedi lankadni figyelmét.