Sárközy Péternek, a Római Tudományegyetem Magyar Tanszéke professzorának
1996-ban és 2001-ben megjelent tanulmánykötete igen nagy sikert aratott a
nagyobb olvasóközönség körében. Ezek a tanulmányok ugyanis szakítottak az addigi
?hivatalos? József Attila-képpel. A szerző a 90-es évek elején ? egymás után
sorra vette a költő életével kapcsolatos legendákat és az életművére
ráragasztott hazugságokat: a családról, a ?hősies proletár? ifjúkorról, a nem
létező Horger-ügyről, a létező három Baumgarten-díjról, az állítólagos
barátokról és a költő igazi nagy szerelmeiről, a betegségéről, az úgynevezett
?freudizmusáról?, illetve a kommunista mozgalomhoz fűződő való tragikus
kapcsolatáról, mely a költő 1932. évi ?lefasisztázásával?, kiközösítésével és
tragikus halálával ért véget. Sárközy kimutatja, hogy ezek a ?legendák? úgy
rárakódtak József Attila életművére, mint versében a guanó, és máig lehetetlenné
teszik József Attila érett, 1932 után, az európai egzisztencializmussal
egyszerre jelentkező és azzal sok ponton érintkező költészetének megértését. A
jelenlegi kötet az 1996-ban megjelent tanulmányok mellett közli Sárközy Péter
1996?2015 között írt újabb József Attila-tanulmányait, melyekben vitába száll a
Szabolcsi Miklós örökségét tovább folytató, ma is ?hivatalosnak? számító József
Attila-kutatók egyoldalú beállításával, rámutat az ötvenes és hatvanas évek
József Attila-kultuszát tovább folytató manipulációkra, illetve a ma
?csúsztatásnak? nevezett hazugságokra. A kötetben ezenkívül a Nagyon fáj-kötet
verseinek az explication de texte módszerét követő szövegelemzése áll, hiszen
ennek az utolsó, 1936 végén megjelent kötetének versei a legnagyobb tisztasággal
mutatják meg József Attila érett költészetétnek fő motívumait: a társadalmi
igazságosságra, szeretetre és az igazi szerelemre vágyó törekvését, az
Isten-hitre vágyódást. Sárközy Péter az utóbbi 20 évben írt tanulmányaiban arra
figyelmeztet, hogy a magyar közoktatásban és közgondolkodásban a rendszerváltás
után, sajnos, majdnem minden maradt a régiben. A közvéleményben és a ?szakmában?
egyaránt tovább él az ötvenes évek ? Szabolcsi Miklós által ?dialektikusan
továbbfejlesztett? ? József Attila-képe.