Schöpflin Aladár a par excellence publicista megtestesítője volt. Széles körű
műveltséggel, elfogulatlan objektivitással és nem utolsósorban csalhatatlan
mércével jelölte ki kora irodalmának figyelemreméltó jelenségeit. Kritikái,
monográfiái és a legismertebb műve, a 20. századi összefoglaló irodalomtörténeti
szintézise a magyar esszé legjobbjai közé tartoznak. Stílusa könnyed,
olvasmányos, elemzései lényegre látóak, szinte semmi sem kerüli el figyelmét.
Ugyanakkor nem jelentéktelen szépírói munkássága sem. Ebbe a nagyszabású
életműbe most a szerző levelezése révén pillanthatunk bele. Fontos dokumentumok
ezek, részben azért, mert Schöpflin Aladárról eleddig csupán egyetlen monográfia
jelent meg (Fülöp László: Schöpflin Aladár pályaképe, Debrecen, KLTE Magyar és
Összehasonlító Irodalomtudományi Intézet, 1993.), ráadásul életművének is csak
töredéke látott napvilágot a második világháború után. Részben pedig azért, mert
miként a szerkesztői utószó Lengyel Andrást idézve megfogalmazza ,,az életrajzi
eseménytörténet, a szociális és lélektani karakterizálás legfőbb eszköze,
forrása alighanem a levél. Aki egy írót meg akar ismerni, félretolva a változó
irodalomtudományi divatok kínálta értelmezési sémákat, a műveken túl leginkább a
levelekre számíthat. Bennük valami olyasmi dokumentálódik s válik
megismerhetővé, amit semmilyen más forrás, maga az irodalmi mű, a műalkotás sem
nyújt. A szerkesztői elő- és utószóval ellátott kiadvány Schöpflin Aladár
1894-1950 közt született, eddig fellelt leveleit, illetve a hozzá írott
válaszleveleket is tartalmazza, valamint függelékben néhány további levelet,
egyéb dokumentumokon fennmaradt feljegyzéseket, üdvözléseket, az
azonosíthatatlan keltezésű és kétes hitelű leveleket hozza. A keresést írók és
címzettek mutatója, illetve névmutató segíti. Sajtó alá rendezte: Balogh Tamás.