A ?Viszkis társaként Orbán Gábor tizenhárom bankrablást követett el, nyolc évet
töltött fegyházban. Ambrus Attilát ő beszélte rá az első igazi bankrablásra. A
kétezres években elkezdett, de csak egy évtizeddel később befejezett
visszaemlékezéseinek megírását eredetileg ezzel indokolta: ?Elegem lett a
Viszkis hazugságaiból!?. Az eredmény több lett ennek bizonyításánál, noha a Kis
Viszkisként is ismert szerző beszámolója alapján se az utolsó ?meló?, se a
lebukás, se a bírósági eljárás nem úgy történt, ahogyan azt a Viszkis állítja.
Orbán, aki magát is önkritikusan ábrázolja a könyvben, volt tettestársát nagyon
is esendő emberként, nagyon is hús-vér figuraként mutatja be. A klotyót ebben a
könyvben egyszer sem hívják toiletnek. Az viszont megtudható, hogy a sitten
kiből és miért lesz csicskás, és kiből lesz nagymenő. Meg hogy utóbbiak milyen
?féket? használnak a perverz aktusokra kényszerített köcsög bosszújának
elkerülésére. Meg még az is, hogyan lehet egy év elzárást kapni mobiltelefon
használatáért. Orbán a legjobb bűnügyi riporterekére emlékeztetően pörgős és
olvasmányos stílusban képes előadni a viszkis rablások krónikáját, majd a
jogerős ítéletet megelőző és követő börtönélményeket. Aztán, amikor a részletek
egy nagyobb képpé állnak össze, láthatóvá válik a 21. századi magyar Gulág. Így
lesz ez a könyv hiteles portré a rendszerváltás utáni Magyarország talán
legkevésbé ismert arcáról.