Régi híres fegyverek: Attila kardja, Botond buzogánya, a magyarok nyilai,
amelyektől az Isten mentse meg a rettegő, jámbor Európát. Azután Toldi Miklós
rettentő kopjája, Csínom Palkó csontos karabélya, Bornemissza Gergely tüzes
koszorúi, dicsőséges fegyverek Nándorfehérvárnál és 1848-ban.... Talán minden
népnek vannak hasonló hősei, legendás fegyverei. De hogy melyik fegyver mely
népnek a találmánya - ezt már nem lehetne kinyomozni. Hiszen a magyarok nyilait
oly nagy erővel kiröpítő visszacsapó íj minden sztyeppi népnél kedvelt volt,
mint ahogy Toldi Miklós is csak olyan fegyverrel hadakozhatott, melyet az
európai lovagkorban általában használtak. Nem olyan fegyvereket fogunk tehát
ebből a kis könyvből megismerni, melyekről biztosan állíthatjuk: a magyar
fegyverkovácsok remekei. Attól a mi fegyvereink ezek, hogy magyarok forgatták
történelmünk vérzivataros évszázadaiban, ők igazgattak, alakítgattak rajtuk,
hogy jobban megfeleljenek céljaiknak. A legtöbb fegyver munkaeszköz volt,
mielőtt egymás ellen kipróbálták volna az emberek. És még a feljebb, speciális
gyilkoló szerszámok korában is más fegyverrel harcol a lovag, a városi polgár, a
szabad pásztor vagy a hadra kelt jobbágy. Régi fegyvereink gyűjteménye tehát az
adott kor technikai színvonalát, társadalmunk szerkezetét tükrözi. De nemcsak
fegyvereket, hanem egyenruhát, zászlót, kitüntetést is bemutat kötetünk, s
megemlíti az egyes korok kedvelt harcmodorát is. Így állítja elénk a nemzet
függetlenségéért, szabadságáért életét áldozó magyar katonát.