A második világháborút követő másfél évben tömeges erőszakhullám söpört végig a
magyar vidéken. A Kunmadarason, Miskolcon, Ózdon, Békéscsabán vagy Szegváron
kirobbant tüntetések ismét erőszak áldozataivá tették a holokausztot túlélő
zsidó közösségeket, és szorosan összefüggtek a háború utáni politikai és
társadalmi küzdelem eseményeivel. A könyv első ízben mutatja be a népítéletek,
tüntetések és pogromok történetét a politikai rendőrség és a megyei levéltárak
jórészt ismeretlen dokumentumai alapján. Az új források bevonása révén a szerző
új kérdéseket tesz fel: bemutatja az elkövetők eddig jobbára feltáratlan
társadalmi hátterét, miközben a népi kultúra és képzeletvilág korábban nem
vizsgált jelentéseit kutatja. Miért a molnárokat tették felelőssé a kenyér és a
gabona hiánya miatt? Hogyan kapcsolódott a testkép a munkavégzés fogalmához, és
miként válhatott a testek közti különbségtétel az új állam politikájává? Mi
kötötte össze az erőszakos cselekményekben részt vevő tömegeket? Milyen hatással
voltak az egymást követő politikai nagygyűlések, demonstrációk és tüntetések az
önjáróvá váló, radikális népi politika megvalósítására? Mit örökölt a háború
utáni antiszemita képzeletvilág a háborús évek uszító propagandájától? Apor
Péter kötete nem csupán 1945-öt és a háború utáni világot igyekszik más
nézőpontból szemlélni, de sajátos szerkezete révén egy hagyományostól eltérő
történeti elbeszélésmódra is kísérletet tesz. APOR PÉTER az Eötvös Loránd
Kutatási Hálózat Történettudományi Intézetének főmunkatársa. Doktori címét
2002-ben szerezte a firenzei Európai Egyetem Intézetben. Fő kutatási területe a
20. század második felének összehasonlító kultúrtörténete Kelet-Közép-Európában,
illetve a térség szerepvállalása a nemzetközi folyamatokban. Három gyermek
édesapja.