Szabó Zsuzsi igaz történetet mesél el a Dél-Jemen fővárosában, Ádenben 1986.
január 13-án kitört törzsi polgárháborúról, amelybe váratlanul belecsöppenve
volt kénytelen menekülni tizenegy hónapos kisfiával. Boldog kismamaként és az
ádeni egyetem hallgatójaként kellett szembesülnie azzal, hogyan szabadult el
hirtelen a pokol a fővárosban, hogyan vált valóságos rémálommá az élet a
közel-keleti országban. Eleinte a magyar rezidencia biztonságos földszintjére
húzódva várták a híreket a békekötésről, mindhiába. A harcoló törzsek makacsul
ragaszkodtak a területek fegyverrel való megszerzéséhez, illetve megtartásához.
Félelemmel telve hallgatták az ágyúzást, a tankok zúgását és a géppuskák
kelepelését. Keservesen teltek a napok folyóvíz és hírek nélkül, míg végül a
sokadik evakuálási kísérlet során sikerült épségben kijutniuk az országból. A
személyes hangvételű, részletes napló a szerző édesapjának - az akkori jemeni
magyar nagykövet - jelentéseivel, távirataival, édesanyja feljegyzéseivel,
valamint egy magyar katonai csoport történetével kiegészülve hitelesen eleveníti
fel az 1986-os drámai eseményeket.