A kötetben kalandos életútra emlékszik vissza Varga Sinai Gizella. A szerző a
második világháború legnehezebb periódusában született, Csákváron. 1964-ben
édesapjával úgy döntöttek, elhagyják az országot, és Bécsbe utaztak, azonban
édesapja hamarosan visszatért Magyarországra, így az akkor tizenkilenc éves
lánynak egyedül kellett boldogulnia. Bécsben kezdett komolyan foglalkozni a
festészettel, és itt ismerte meg későbbi férjét, Khosrow Sinait is. Nem sokkal a
házasságkötésük után Iránba, Teheránba költöztek, a perzsa kultúra gazdag
talaján pedig kibontakozott Varga Sinai festőművészete - és itt születtek meg
gyermekei is. A könyv cselekménye három szálon fut, megismerhetjük Varga Sinai
Gizella életútját és művészetét, bepillantást nyerhetünk az Iránba került
magyarok sorsába, a és belső nézőpontból láthatjuk, hogy az iráni nép miként
élte meg az elmúlt évtizedek vérzivataros történéseit. Ugyanis az az Irán,
amelyet ma ismerünk, közel sem ugyanaz, ahova Varga Sinai Gizella megérkezett
több mint ötven éve. Nyomon követhetjük, hogy az iszlám térnyerésével miként
változott meg az élet az országban, emellett a szerző elkalauzol minket Irán
olyan tájaira is, ahova máshogy nem, vagy csak nagy nehézségek árán juthatnánk
el. Eközben megismerkedhetünk a perzsák gazdag népművészetével, mitológiájával,
vallási és hiedelemvilágával, valamint legnagyobb gondolkodóik és költőik
szellemi hagyatékával. Érdekes kérdés, mely végig ott lebeg a fejünk fölött,
miközben a kötetet olvassuk: mit jelent a haza fogalma, és mi az, ami valójában
meghatározza az ember nemzeti identitását? A szülőföld, vagy az ország, ahol
évtizedeket leélt? A történet végére megtudhatjuk, hogy a művészet eszközeivel
miként lehet megválaszolni ilyen, és ennél sokkal nehezebb kérdéseket is.