A szoba és a Hívnak a csillagok című New York Times bestsellerek szerzőjétől
olyan intenzív, mint egy túlnyomás alatt levő kuktafazék Margaret Atwood Három
férfi maga mögött hagyja a világot, útnak indulnak egy kis hajóval egy sziget
felé, amelyet vezetőjük álmában megpillantott. Csak a hitük vezeti őket.
Írország, hetedik század. Artt tudós és pap, aki álmot lát, amely arra indítja,
hogy hagyja maga mögött a bűnös világot. Magával visz két szerzetest - az ifjú
Triant és az idős Cormacet, és a Shannon folyó mentén haladnak, hogy keressenek
egy eldugott helyet, ahol kolostort alapíthatnak. Kiérnek az Atlanti-óceánra,
ahol egy sziklás, meredek partú, kietlen szigetbe ütköznek, amelyen több tízezer
madár él. Isten dicsőségére birtokba veszik. Hogyan lehetséges a túlélés egy
efféle elhagyatott helyen? Menedék. A hetedik századi Írországban három férfi
bont vitorlát, és elhajózik egy madarakkal teli szigetre, hogy megtalálják
Istent. Emma Donoghue könyve olyan intenzív, mint egy túlnyomás alatt levő
kuktafazék. A radikális elszigeteltség tüneményes hatásokat vált ki a
szereplőkből. Mi az isteni kegyelem? Mi a tiszta lélek? Mi az erény? Nem az,
mint eredetileg hitték volna. - Margaret Atwood A Menedék földöntúli, meditatív
légkört teremt, amelyet át tud érezni bárki, aki hajlandó elgondolkodni azon,
milyen áldással és milyen áldozatokkal jár, ha életünket egy spirituális ügynek
szenteljük. (...) Donoghue ravaszul szövi a szálakat, hagyja, hogy három
szereplője belakja saját szerepét. A sziget erőforrásainak ostoba elpusztítását
korunk olvasói is értik, Donoghue azonban nem hajlandó a szereplőket a jelenkori
krízisek szimbólumává degradálni. (...) A hatás elragadó, néha felkavaró és
végső soron döbbenetes. - Washington Post Meglepően ellenállhatatlan és
lebilincselő kaland, (...) a részletes, bensőséges történetfűzés csodája. (...)
Valójában ez a rövid regény a vallási fanatikus nárcizmusának és az emberi
közösségek ennek ellenére fennálló szívósságának tanmeséje. A három szerzetes a
hit és a munka egymásnak ellentmondó vallási imperatívuszát jelenítik meg a
lehető legélénkebben, bár Donoghue nem hagy kétséget afelől, melyik mellé
szeretne állítani bennünket. A Michael-szikla a maga kopár szépségével szinte
egy negyedik szereplő, és ezzel a könyv bekerült az ökológiai fikció
klasszikusai közé. - Historical Novels Society Időszerű allegória, amelyben
három szerzetes próbára teszi hitét egy lakatlan szigeten. (...) Bár a szöveg
tele van vallásos utalásokkal, Donoghue prózája a tárgyi világ leírásában
szárnyal, a narratíva klausztrofób jellege is abban enyhül. Emellett a magány és
a hit tematikái mellett a könyv ökológiai figyelmeztetései a legegyértelműbbek.
- Observer A Menedék egy ír szigeten alapított kora keresztény kolostor igaz
története alapján járja körül a babona, a folklór, a hit és az alapvető emberi
szükségletek sajátos elegyét egy küldetés alatt. Csakúgy, mint A szoba esetében,
Donoghue leírásai itt is olyannyira kitágítják a kicsi, szűk tereket, hogy végül
már univerzális mélységeket foglalnak magukba. (...) A Menedék elgondolkodtató
és gondolatébresztő, megmutatja, milyen szakadék keletkezhet - különösen
nehézségek felmerülése esetén - aközött, amit hitünk szerint hangoztatunk, és
aközött, ahogyan élünk. - Book Page A sziget Donoghue regényeinek egy közös
vonását: a bezártságot jeleníti meg. A szoba erre a nyilvánvaló példa, de a
Hívnak a csillagok is egy apró dublini szülőszobán játszódik a spanyolnátha
idején, A csoda pedig egy házban. (...) Ahogy azt Greene, Spark és Mauriac is
tudta, a katolikus regény tökéletes szűk környezetet kínál, amelyben meg lehet
vizsgálni a szeretet, a hit, a kegyelem és - ez esetben - a barátság kérdéseit.
- Spectator Nagyszerű olvasmány, amelyben Donoghue gondosan odafigyelt a
természetrajzi és történelmi tényekre, miközben feltárta a hit és az őrület
kérdéseit, megvizsgálta, mi szükséges az életben maradáshoz, és mit jelent
embernek lenni. - Brooklyn Rail [...]