- Hívok egy taxit és hazamegyek. Egy pillanatra elgondolkodott, majd
megkérdezte - Messze laksz? Nem, nem laktam messze. Elindultunk kettesben gyalog
Párizs utcáin, nem igazán arrafelé, amerre laktam. Addig sétáltunk, amíg
pirkadni nem kezdett. Akkor arra gondoltunk, most már ideje lenne hazamenni. Azt
mondta, maradjak vele, és én beleegyeztem. Jules egy kis cselédszobában lakott.
Odaértünk a ház kapujához. Fáradtságtól botladozva felvonszoltuk magunkat a
hetedik emeletre, s még volt erőnk nevetni. Nála töltöttem az éjszakát, s abban
a kis szobában, a piros padlótéglákra terített matracon történt meg életemben
először. De nem azon az éjszakán: akkor túl álmosak voltunk.