Arra jutott, hogy a katolikus, vagy a pravoszláv, vagy a mohamedán hívő fölött
elmondott lutheránus ima mégiscsak jobb, mint a semmilyen. Ezért minden halott
fölött mondott imát, még a tatárok és a kirgizek fölött is. Jóllakatni nem tudta
az éhezőket, de el tudta temetni őket, hogy ne legyen belőlük farkasok étke.
Hányat temetett el - nem számolta. Ezt a rettenetes esztendőt pedig elnevezte az
Éhezők Esztendejének. A 18. században Nagy Katalin cárnő biztatására németek
tízezrei telepedtek le Oroszországban, a Volga mentén, megőrizték nyelvüket,
kultúrájukat, és példás szorgalommal művelték földjeiket. Guzel Jahina főhőse,
Jakob Bach egyike a leszármazottaiknak, egy kis német telepen dolgozik
tanítóként, és úgy tűnik, semmi izgalmas nem történhet az életében, mígnem...
Mígnem egy nagy szerelem és a bolsevik forradalom fenekestül fel nem forgat
mindent az oroszországi németek életében. A nagy világ egyszerre félelmetes
hellyé változik, ahonnan Bach elmenekül a szerelmével együtt egy tanyára, majd
egyedül neveli a gyermeket, a kis Antjét, aki vér szerint talán nem is az övé.
De Antje mégiscsak a gyermek, akit védelmeznie kell, és Bach immár őt próbálja
megóvni az összezavarodott új világ minden veszedelmétől. Bach közben meséket
ír, s mindaz, amit kitalál, előbb csodálatos, majd riasztó módon megvalósul a
világban...