? Az étterem mellett befordultak jobbra, és lassan elhagyták a házakat. Fák
szegélyezték a földutat. ? Beviszel az erdőbe? ? kérdezte pár perc múlva Jutka
nevetve. ? Ne gondolj semmi rosszra ? szaladt ki a férfi száján ijedten. ?
Rosszra én nem is gondoltam ? felelte pajkosan a nő, és a férfi karjába csípett.
? Több komolyságot, kisasszony ? fordult mosolyogva felé Tamás, és a halántékára
nyomott egy puszit. ? Mindjárt odaérünk. ? Hova érünk? ? kérdezte türelmetlen
hanghordozással Jutka. ? Bízz bennem ? válaszolta a férfi azzal a magabiztos
tónussal, aminek nem lehetett ellenállni. Jutka ismét megszorította a karját
válaszul, hogy bízik benne. Pár percig némán mentek egymás mellett, átadva
magukat a természet és egymás közelségének. Kiértek a fák közül, és egy fehér
sziklaképződmény felé haladtak. ? A gejzírkúp ? ismerte fel a köveket a nő. ?
Nem simán gejzírkúp ? állt meg előtte Tamás, majd rátette a tenyerét a sziklára.
? A kelták úgy nevezték, hogy síró kövek. Szerintük gyógyító energia áramlik
belőlük. Jutka kicsit meglepődve nézte a férfit, majd a sziklát. Felemelte a
kezét, és mintha forró felületet szeretne megérinteni, lassan helyezte rá a
tenyerét. Újra Tamásra nézett, aki csukott szemekkel, átszellemülten állt. Hát
legyen, gondolta, és ő is becsukta a szemeit. Megpróbált kikapcsolni minden
zavaró tényezőt, és lecsupaszítani az elméjét. Lassan megnyugodott, a szíve
normálisan vert. Egy darabig nem történt semmi. Aztán melegséget érzett a
tenyerében. Geológus elméje tudta, hogy ez nem lehetséges, mert a gejzírkúpok
évezredek óta kihűltek. A meleg azonban vitathatatlan volt. Felkúszott a karján
a mellkasáig. Végtelen nyugalom kerítette hatalmába. Úgy érezte, hogy eggyé
válik a természettel. Valami megmagyarázhatatlan energia áramlott belé, ami
egyfajta megvilágosodás felé tereli. Fény kezdett pislákolni az elméjében. És
egy felimerés?