Beköszöntött a tél, Balicót vastag hótakaró borítja, közeleg a karácsony. A
falubeliek vacognak a mindent átható fagytól, ezért Olga meséivel próbálja
felmelegíteni a szívüket. Van egy új története, amely a kivágott erdő helyén
tátongó ürességből született. Ez az űr eszébe juttat valakit, akire hűséges
kutyája, Valdo is emlékszik. Nem csoda, hiszen, aki egyszer találkozik Jummal, a
sötétségből szőtt lénnyel, az többé nem felejti el őt. Ennek az alaktalan, lomha
lénynek nincs se keze, se lába. Öblös hangja egy feneketlen kút visszhangjához
hasonlítható. Egész lénye maga a sötétség és az üresség. Az üresség, amely akkor
támad bennünk, amikor elveszítünk valakit, aki, vagy ami nagyon kedves volt
számunkra. Jumhoz több olyan történetet is kapcsolódik, amitől sokan ódzkodnak.
Pedig mindegyik történet egy-egy ajándék Olga részéről azok számára, akiknek
szükségük van rá. Mert ezek a mesék vígasztalnak, felemelnek, egyszóval
világosságot hoznak életünkbe.