Steve és Derek élete fenekestül felfordult, amikor világossá vált számukra,
hogy az örökbe fogadott törpemalacuk valójában egy házi sertés, aki több mázsás
súlyt is elérhet. A Marley meg énhez hasonlóan Esther, a csodamalac története is
elsősorban azt mutatja meg nekünk, hogy egy család minden formában és méretben
család. Amikor 2012-ben egy rég nem látott ismerős felhívta Steve Jenkinst, és
arra kérte, fogadja be a törpemalacát, mert már nem tud róla tovább gondoskodni,
nem mondhatott nemet. És bár tudta, hogy a párja nem lesz odáig és vissza az
ötlettől, hogy még egy árva állatkával osszák meg az otthonukat, egyszerűen
képtelen volt lemondani a lehetőségről, hogy egy aranyos kismalac gazdája
legyen. Arra viszont egyáltalán nem számított, hogy ez a döntés az egész
életüket megváltoztatja majd. Kiderült, hogy bármennyire imádni való állat is,
nincs benne a világon semmi ?törpeség?. A malac csak nőtt és nőtt, míg Steve és
Derek rá nem jött, hogy valójában egy házi sertést nevelgetnek. Három év alatt a
csinos, formás kismalacból közel 270 kilogrammos koca lett. Sok-sok nehézség és
hullámvölgy után világossá vált számukra, hogy Esthernek jóval több helyre van
szüksége, így Steve és Derek újabb nagy döntésre szánta el magát: vettek egy
farmot, és megnyitották a Happily Ever Esther Farm Sanctuaryt, ahol már
kényelmesen gondját viselhették Esthernek, és más, menedékre szoruló állatokról
is gondoskodni tudtak. A vicces, lélekmelengető és bájos Esther, a csodamalac
nyomon követi, hogyan lett Steve és Derek kelletlen városi malactulajdonosból
farmtulajdonos, és a haszonállatok védelmezője.