Babits Mihálynak az irodalom tudományos meghatározására tett kísérleteiben
három irányú, elmélyült, de rejtett szaktudományos érdeklődés mutatható ki. E
szövegek lélektani motívumokat is tartalmazó ironikusságát a használt
irodalomelméleti fogalmak nyilvánvaló ellentmondásossága teremti meg. Az elemzés
második szakasza amellett érvel, hogy Babits változó Bergsonétól Szent Ágoston
etikája felé forduló morális érdeklődését irodalomelméleti szövegei is tükrözik.
A kutatás utolsó fejezete a költő tudatlírája és Zalai Béla metafizikája közötti
hasonlatosságot tárja fel. A szövegvizsgálat azt bizonyítja, hogy Babits
irodalomelméletében a költői én fogalma a tudat és az öntudatlanság lélektani
állapotából ered, ezért az irodalmi kifejezés lehetőségei egyben metafizikai
teret is jelentenek az én számára. Rippl Dóra PhD (1977) felsőfokú tanulmányait
a PTE filozófia szakán végezte. Doktori fokozatát 2014-ben szerezte a PTE
Filozófia Doktori Iskolájában. Ugyanebben az évben nyerte el a Magyar Művészeti
Akadémia és a Molnár Tamás Kutató Központ ösztöndíját. Disszertációjában a
fiatal Babits munkásságának iróniaelméleti vonatkozásait, valamint a korai
elméleti munkái fogalomhasználatában megnyilvánuló filozófiai gondolkodás
nyomait és irányát kutatta.