Aki ezt a könyvet kezébe veszi, önkéntelenül azt kérdezi, vajon ezalatt az
ötezer év alatt észrevehető-e az a fejlődés vagy haladás, amelyről annyit
beszélnek? Vagy igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy haladás nincs, az
emberiség mindig egy helyben állt és örökké egy helyben fog maradni. Az olvasó a
könyv első átlapozása közben azt a határozott benyomást fogja nyerni, hogy
semmiféle haladásról nem lehet beszélni. Négyezer-ötszáz évvel ezelőtt írta
Egyiptomban valaki névtelen ?Az életunt panaszait?, de valaki más tegnap is
írhatta volna. Formában pedig? A Su-king formája modern, sokkal modernebb, mint
a tegnap élt, bizonyos tekintetben archaikus Walt Whitman. Az emberi lét nagy
témái nem változtak. Mindig ugyanarról volt szó: Lao-cenél, Órigenésznél,
Eckehart mesternél, Emersonnál. Az emberiséget éppen az teszi, hogy létének
minden témája örök? A könyv nem regény, amely az elején kezdődik és a végén
befejeződik, hanem minden mondatával újra kezdődik és újra befejeződik. Éppen
ezért a könyv lapozni való, és ott kell kezdeni, ahol kinyílik. Nem ajánlatos
belőle három lapnál többet egyfolytában olvasni, de feltétlenül minden nap
legalább egy mondattal foglalkozni kell. A legalkalmasabb idő erre a kora reggel
vagy a késő este. A könyv szövegei ugyanis nem vaktában idézett szép részletek,
még csak nem is bölcs tanítások, hanem meditációs objektumok? Ez a könyv a
bölcsesség iskolájában az első elemi osztály tankönyve. A legelső lépés abban az
irányban, amelyet a könyv szerzői járnak. Az első lépés felismerni a felszín
átkozott történetének örök értelmetlen zűrzavara mögött és alatt az áldott
történet végső célját: emberré lenni. Felismerni, hogy végül is semmi de semmi
bennünket tökéletesen ki nem elégít, sem érzéki gyönyör, sem gazdagság, sem
hírnév, sem hatalom, hanem csak ez az egy: végre, végül, embernek lenni.