Nyolc rövidebb Bartók-tanulmány kapott helyet ebben a gyűjteményben; olyan
írások, amelyek nem zenei szakemberek, hanem az érdeklődő olvasóközönség számára
készültek. A szerző részletesen kifejti bennük a népzenére vonatkozó elméletét,
gondot fordít arra is, hogy a valódi, értékes parasztzenét élesen
megkülönböztesse az álnépi nótáktól. Röviden, de minden apró részletre
kiterjedően ismerteti a népzene gyűjtésének szabályait, javaslatot tesz az
európai gyűjtések összehangolására. A háború alatt írott cikkeiben pedig éppen
gyűjtőútjain szerzett tapasztalatait használja fel, hogy tiltakozzék az
értelmetlen pusztítás, a barbarizmus ellen: Így ír: ...talán időszerű rámutatni
arra, hogy a parasztokban ádáz gyűlölködésnek más népek iránt nyoma sincs és
sohasem volt... Döntő bizonyíték erre a nép lelkének tükre: maguk a lírai
népdalszövegek.