Nincs a világon nyelv, amely az Istenség lényegét oly velősen fejezné ki, mint
a héber a Jahvé (közönségesen, de helytelenül: Jehova) szóval. Már ezért is
különös figyelmet érdemel e szent név jelentésének magyarázata. De nem kevésbé
érdekes e névnek eredete a szent hajdan legősibb korából, továbbá
jelentőségteljes szerepe az ószövetségi kinyilatkoztatás történetében.
Figyelemre méltó aztán e név sorsa a babiloni fogságot követő időben: miként
szorul ki lassan a közhasználatból s lép helyébe más, főleg az Adonáj szó;
hogyan megy a titkolózás folytán eredeti hangzása teljes feledésbe és végül minő
babonás szerepe lett (és van még most is) az ügynevezett zsidó misztikusok (a
későbbi kabbalisták) világában. Keresztény szempontból pedig határozottan
feltűnő a Jahvé névnek viszonya a Szentháromság második személyéhez, illetőleg
titokzatos kapcsolata a Fiúistennel.