Szóhasználatunkban a kínai császár éppoly komikus csengésű, éppoly elavult
kifejezés, mint a dalai láma. Pedig az utolsó kínai császár nem néhány száz
évvel ezelőtt vesztette el trónját, hanem csupán 1911-ben. A Csing dinasztia
gyermekcsászára megért két világháborút, megérte századunk hatvanas éveit. Ebben
a könyvben önmaga és Kína hat évtizedének történetét beszéli el. Nem koncentrál
az ázsiai birodalom politikai történetére, hiszen memoárjait írta meg, s nem
hazája történelmét. Tárgyalásmódja szubjektív: egy ember fejlődése alkotja az
Ajszin Dzsioro mandzsu nemzetségből származó császár emlékezéseinek gerincét. A
trónját vesztett gyermekcsászár előbb maroknyi intrikus bábjának szerepét
játszotta, a 30-as években pedig sokkal kegyetlenebb bábszínház főszereplője
lett. Amikor a japán imperializmus Kína testéből kiszakította Mandzsukuo
bábállamát, Pu Ji ismét császári trónra került. Csakhogy most a császár nem volt
úr a háza táján, mint régebben a Tiltott Városban. Hűségesen kellett szolgálnia
gátlástalan gazdáit. Emlékezéseinek egy megragadó része azt beszéli el, miként
lett bábcsászárból, majd háborús bűnösből Ajszin Dzsioro Pu Ji állampolgár és -
ember.