Két magyar királyról szól a történet. Apa és fia - mint korábban is már oly
sokszor - nemegyszer fenekedtek egymásra. Annyira különböztek, amennyire két
ember csak különbözhet egymástól - az alma ez esetben nagyon is messzire esett a
fájától... II. András meglehetősen könnyelmű ember és király volt, szórta a
pénzt, és bár viselt háborúkat is, inkább vadászatokon, mulatságokon érezte jól
magát. Az ő első felesége volt Gertrúd, akivel a ?Bánk bán történetének
merénylői végeztek - bár a valóságban az eset némileg másként zajlott le, mint
ahogyan azt Katona József drámájából, Erkel Ferenc operájából ismerjük. Bár II.
András király a Szentföldre is ellátogatott, de nem viselt ott valódi keresztes
háborút. Itthon aztán a főurak és a nemesek alaposan megleckéztették, amikor
1222-ben rákényszerült, hogy kiadja az Aranybullát. Fia, IV. Béla alig kezdett
uralkodni, alig számolt le anyja gyilkosaival, és próbálta volna a királyi
hatalom régi tekintélyét visszaszerezni, 1241-ben máris jöttek a tatárok, akik
rettenetes módon elpusztították az országot. A tatárjárás után IV. Bélának
mindent elölről kellett kezdenie. Sokan őt tartják a magyar történelemben ?a
második honalapítónak. Hosszúra nyúlt uralkodása alatt újjáépítette, sőt
felvirágoztatta az országot, annak ellenére, hogy kevesen támogatták. Fiával
neki is háborúznia kellett, és bár népes család élén állt, nem minden
gyermekében telhetett öröme.