Vöröske, a kis vörösvérsejt útra kél a szervezetben, hogy miközben oxigént
szállít a szerveknek, megismerje működésüket. És mindeközben sok-sok barátra lel
a sejtek között, akik mindent elmesélnek neki az otthonukkal kapcsolatban.
Vöröske éhes minden újdonságra, vidáman utazik a testben, egyre többet
tapasztal, de egyszer csak rémülten találja magát szemközt Betegségország
királyával, akit Morbusznak neveznek. Látja az ádáz harcot, amit a szervezet vív
az egészsége érdekében, és örömmel nyugtázza, hogy a harcoló csapatok nincsenek
egyedül, orvosok hada küzd velük a betegség feletti győzelemért. Még látja egy
új élet kezdetét, és tisztában van a ténnyel, hogy az új élet már nélküle fog
létezni, mégis jóleső érzést jelent számára, hogy mindig születnek újabb és
újabb emberek. Utolsó útján örömmel tölti el, hogy nem élt hiába, elmúlásával is
segíti új Vöröskék megszületését.