Az ember meghatározatlan állat mondta Nietzsche, s ezt a szép gondolatot emelte
be Csepeli György új könyvének címébe. A könyv bevezetőül szolgál a
társadalomlélektanba és azokról a meghatározási lehetőségekről szól, amelyek
révén emberré válhatunk, a születés alfája és a halál omegája között nyújtózó
életünk sorssá alakul. A meghatározás elsőképpen önmagunk által történik,
azonban a könyv minden sorát áthatja a meggyőzés, hogy nem vagyunk, és nem is
lehetünk egyedül ebben a csodálatos vállalkozásban. Az én csak a te, az ő által
lehet azzá, ami, s cserébe a megnyert öntudatért, a másikat biztosítja létezése
jogosságáról, szükségességéről. Játszma zajlik tehát a társas élet szereplői
között, s minden egyes epizód egyben a meghatározódást, az életbe való
belegyökerezést szolgálja. A könyv az olvasót Thezeuszként vezeti be egyre
beljebb és beljebb a társas élet labirintusába, melynek mélyén persze nem
Minotaurosz, csupán önmaga várja, hogy rátaláljanak és felfedezzék. Önismereti
térképet tart kezében az olvasó. Hisszük, hogy ez a tanuló éppen oly jól ismeri
a szociálpszichológiát, mint a tanár. A könyv csak rendszerezi, ami amúgy
rendszerezetlen, világosan kifejti, ami homályban maradó, de a voltaképpeni
felfedezés és kaland az olvasóra marad: önmeghatározási feladatot ró rá ez a
könyv. Húsz év írásait gyűjti egybe a kötet, mely a szerző önmeghatározásának
rejtett krónikájaként is olvasható. A könnyed, szórakoztató formában írt írások
sora egyszer csak abbamarad, a hangnem elkomorodik. Válság, konfliktus, erőszak,
szorongás, nemtelen harc képei tűnnek fel, erőteljesen cáfolva azt a
tévképzetet, mely szerint a szociálpszichológia a steril, elvont, kortalan, a
tudni nem érdemes dolgok tudománya. Csepeli György könyvét egyaránt ajánljuk
azoknak, akik most kezdik a szociálpszichológiával való megismerkedést, és
azoknak is, akik már haladóknak számítanak ebben a tudományban. A
szociálpszichológustól elvárják az emberek, hogy ha nem is mondja meg, hogy
milyen a jó élet, azért adjon eligazítást abban, hogy érdemes-e élni, s ha igen,
miért. Ennek a tudománynak nemcsak megismerő, hanem önismereti funkciója van,
mely változással, konfliktusokkal, meglepetésekkel zsúfolt napjainkban
időszerűbb mint valaha.