Mi a regényem mondanivalója? Majd megtudom a kritikusoktól. Vannak írók, akik
eleve tudatos célkitűzéssel alkotnak; nem tartozom ezek közé. Azok közé
tartozom, akiknek - jól vagy rosszul - az ihlet diktál. Azzal a bizonytalan
kérdéssel indítottam el a regényt: mi történik egy emberrel, aki konokul
ragaszkodik ahhoz, hogy nem hazudik? Sejtettem, hogy rossz végre fut, de csak a
regény írása közben ismertem meg keserves sorsát. Végigkísértem hétéves
bolyongása során, átéltem kalandjait a börtönben, elmegyógyintézetben, gyárban,
őserdő vadonában, Inkább éreztem, mint tudtam, hogy kietlen magánya mögött
szerelmi csalódás is lappang. Még nem tudtam, kibe szerelmes, ezért adtam
szerelmének a valaki nevet - Csineva ugyanis ezt jelenti. És a valaki hármas
jelképpé vált: a csalódást okozó szerelmi partneren kívül azt is jelenti, hogy
hősöm nem akárki, hanem valaki, akinek egyénisége és súlya van, és mégiscsak
egyvalaki a sok-sok ember közt, lehetnél te, vagy lehetnék én: valaki, aki
elveszetten kallódik a harmincas-negyvenes évek Európájában. A hanyatló Európa
nemcsak színtere és háttere a regénynek, mondhatni, szereplője is. Hogy milyen
fontos szereplője, azt csak az ötödik rész írásakor tudtam meg, amikor
felgöngyölítettem a regény hősének korábbi életét, és egyszerre világossá vált
előttem, amit addig csak homályosan éreztem: hogy bukdácsolása mennyire
szükségszerű, az ő szóhasználatával élve: mennyire sorszerű. Így a sors is
belépett a regény szereplői közé: amit a regényhős átoknak nevez, és egy
gyermekkori játékos élményhez kapcsol, az valójában a sors; az ő egyénisége és
Európa hanyatlása kovácsolja magányos sorssá. Olvasóim talán megállapítják a
regény végén mondanivalómat, hogy az emberi együttélés legfőbb törvénye nem a
szeretnék szeretni. És aki valamilyen oknál fogva nem tud szeretni, az
végzetesen magányra kárhoztatva kereng az egyébként oly szép, de számára bús és
reménytelen világban. Lehet, hogy csakugyan ez a mondanivalóm; mentségemül
szolgáljon, hogy magam is csak a regény befejezésekor döbbentem rá, amikor
egyben azt is megértettem, hogy nem csupán regényhősöm szenved a szeretni nem
tudás átkától, hanem partnere is: Európa.