Hazánk első szent királya, aki minden vonatkozásban tökéletes ember volt, közel
ezer esztendő óta mint igazi apostolunk és atyánk: mint a legkiválóbb katolikus
uralkodó és mint a katolikus Egyház nagy szentje él szüntelen a magyar nemzet
köztudatában, amit ebben az Emlékkönyvben történettudásaink színe-java a
rendelkezésre álló hazai és külföldi történelmi források alapján tudományosan is
alátámaszt és megerősít. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás ezen sorokkal
kezdte ötven évvel ezelőtt a híres Szent István Emlékkönyv bevezetőjét. Az
Emlékkönyv szerkesztésére a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől 1936
januárjában kapta a megbízatást. A bevezető mellett ötven tanulmányt tartalmazó
monumentális Emlékkönyv a kor legmagasabb tudományos szintű feldolgozásában adta
közre mindazt, amit az Európa-hírű nevekben bővelkedő, kiváló szakmai
fölkészültségű szerzőgárda szorgosan összegyűjtött Szent Istvánról és koráról,
az egyház- és államszervezésről, valamint a nagy király alakjának utóéletéről. A
hazai történetírás egyes területeken azóta sem tudott új, döntően más vagy
nagyobb jelentőségű eredményeket fölmutatni. A közelmúltban megjelent,
összefoglaló jellegű művek egész sora merít ebből a manapság egyre nehezebben
föllelhető és egyre nagyobb értéket képviselő tanulmánygyűjteményből. A megújult
történelemszemlélet és történetírás nem mondhat le a nagy elődök máig érvényes,
forráskutatásokkal bőségesen megalapozott eredményeiről: valamint nem engedheti
meg azt a fényűzést, hogy ez az alapvető könyv továbbra is csak a legszűkebb
szakmai körök számára legyen hozzáférhető. E szempontok figyelembevétele
indította a Kiadót, hogy Szent István halála 950. évfordulóján az ötven éve
megjelent ötven tanulmányból a legjobb, legidőtállóbbnak bizonyult Húszat ismét
közreadja, élve a reprint nyújtotta lehetőségekkel. A szerkesztés gondosan
ügyelt arra, hogy a válogatás révén a tanulmánykötet eredeti, belső szerves
egysége lehetőleg ne sérüljön és az írások téma szerint minél nagyobb területet
öleljenek el, a komplex történelmi valóságot minél teljesebben közvetítsék. A
tanulmányok első csoportja az előzményekről, pontosabban a kereszténység és a
magyarság kapcsolatáról tudósít. Szent István egyház- és államszervezését négy
tanulmány taglalja. A magyarság további sorsát meghatározó II. Konrád
német-római császárral vívott háború okait, lefolyását ismerteti ezt a második
egységet lezáró értekezés annak bizonyságaként, hogy Szent István munkássága
kiállta a legkeményebb próbát is. Szent királyunk oklevelei, az Intelmek
forrásai és a veszprémvölgyi görög oklevél a művelt olvasóközönség részéről is
érdeklődésre tarthat számot. Szent István családi története hasznosan egészíti
ki az előző írásokat, hiszen a személyes kapcsolatok jobb ismerete
háttérinformációkkal szolgál. A Szent Korona körül hazakerülte óta zajlanak a
viták, ám a végleges következtetések kimondása még messze van. Ezért kiemelkedő
jelentőségű az, e témakörhöz kapcsolódó három tanulmány újbóli közzététele.
Szent István alakját a középkori magyar és külföldi történetírás sok-sok forrása
őrizte meg, ezek áttekintése nélkülözhetetlen az elmélyültebb
történelemismerethez. Mindennek összegzéseként Szent István a magyar történet
századaiban Szekfű Gyula tollából látott napvilágot. A szerzők névsora a kötet
értékeiért kezeskedik: Alföldi András, Balanyi György, Balogh József, Csóka J.
Lajos, Döry Ferenc, Ember Győző, Fettich Nándor, Gombos F. Albin, Huszár Lajos,
László Gyula, Mihályi Ernő, Moravcsik Gyula, Pais Dezső, Szekfű Gyula,
Szentpétery Imre, Váczy Péter. A tanulmányokat gazdag képanyag egészíti ki. Az
Emlékkönyv újra hozzáférhetővé válása jelentős gazdagodás Szent István és kora
források alapján történő, kritikai megismerésében.