A hölgy, akinek arcképét elemző lélekrajzzal, a sokrétűen hajlékony,
intellektuális próza művészi pasztellszíneivel festi meg az író, egy huszonhárom
éves, szép, okos amerikai lány: Isabel Archer. Mint mondja, azért jön Európába,
hogy itt olyan boldog legyen, amennyire csak lehetséges. Útja döntő jelentőségű
sorsára. Örökség révén nagy vagyonhoz jut, férfiak hódolata veszi körül,
élményekben van része. De a boldogság? Kérőit sorra elutasítja, hogy megőrizze
függetlenségét, majd szíve sugallatára mégis férjhez megy - s aztán rá kell
döbbennie, hogy eszközül használták fel, és vagyona volt a vonzóerő a
házasságban. Isabel, a puritánok unokája azonban kötelességtudatból vállalja az
egész életre szóló lelki szenvedést.