Honza nemcsak talpraesett fiú, hanem helyes kölyök is, rég elmúltak azok az
idők, amikor érthetetlen kis jövevénynek tekintette a húgát, most már szereti és
védi, ahogy jó bátyókához illik, még az elcsent téli cipője hollétét is
kinyomozza. Honza nagy örömmel vesz részt a kiszehajtás szertartásában - azon a
vidéken ugyanis az a népszokás, hogy az ősz egy napján rongybabát, boszorkányt
égetnek máglyán -, és perszer talán még sokkal boldogabb, amikor a regény végén
évzáró ünnepély folyik az erdőben: tábortűz kolbászsütéssel, lampionos
felvonulás. Ami a két ünnepség közt történik a tanév során, csupa olyan
apróbb-nagyobb, vidám vagy szomorú esemény, amelynek az emberpalántának
derekasan meg kell állnia a helyét, Honza pedig mindig igen derék kislegénynek
bizonyul...