Valami történt Bob Slocummal, a negyvenes évei derekán járó, jómódú, családos,
középszintű vezető-hivatalnokkal. Valami valamikor történt vele, ami
félresiklatta az életét. Bob Slocum a neurotikus emberek rögeszmés
megszállottságával kutatja életében és emlékezetében ezt a fordulópontot. Ilyen
fordulópont persze nincs, az oknyomozó és egyre ziláltabb monológ is csak tünete
a mélyebb gyökerű bajnak, a személyiség széthullásának. A Valami történt
regénytechnikai szempontból is bravúros teljesítmény. Szorongató, kegyetlenül
pontos analízise egyszerre készteti az olvasót gyötrelmes azonosulásra és
ironikus kívülállásra, amint Bob Slocum maga is szinte ilyen, kétfelé hasadt
tudattal vizsgálja önmagát. És ezt a tudathasadásos állapotot, híven a regény
alapképletéhez, mindig a normális hétköznapi élet közegében, a munkahelyi és az
otthoni kisvilág mindig konkrét, mindig megragadóan hiteles és jellemző
helyzeteivel teremti meg Heller, egy percre sem feledkezve meg az amerikai
regényírónak arról a kimondatlanul is kötelező alapelvéről, hogy az olvasó a
történetre kíváncsi.