A Bíborszín-ben néhány mondat erejéig feltűnik Tashi, a női beavatási
szertartáson átesett olinka lány, akit férje magával vitt az Egyesült Államokba.
Ez a könyv az ő története. Női beavatási szertartás... Milyen költői neve van
annak a borzalomnak, aminek következtében a legfrissebb adatok szerint
kétszázmillió nő és kislány él állandó fájdalomnak, szülési komplikációknak
kitéve, megfosztva minden testi örömtől. Tashi beleőrül a tudatba, hogy rosszul
értelmezett hűségből önként vetette alá magát teste megcsonkításának, ami miatt
fia agykárosodással születik. Tashi afrikai és amerikai énje mellett megszólal
fia, férje, férje szeretője, a közös gyerek és az analitikus is - ebből a
többszörös fénytörésből áll össze a rettenet kaleidoszkópja. A szöveg szívhez
szóló líraiságát a gyomorforgató félmondatok és képek teszik maradandóvá. Alice
Walker kiáltványnak szánta a könyvét: Egyszer s mindenkorra véget kell vetni a
nők elnyomásának. Ezt a történetet senki sem fogja szeretni, de remélhetőleg
elfelejteni sem tudja majd senki.