Az utazóregény a legnépszerűbb műfajok egyike az egész világirodalomban.
Szerzőik nemcsak felfedezetlen tájakra, idegenségük miatt furcsa emberek közé és
izgalmas kalandokba vezetik olvasóikat, de megnyitják az ember legbelső - szép,
rút, csodálatos és hátborzongató - világának kapuját is. A belső menny és pokol
kapuit. Az egyik legismertebb vándoralakot, Szindbádot sokan tollhegyre tűzték
már, ám Krúdy alaposan átformálta az Ezeregyéjszakában született figurát: a
bohém, léha, óvatos nőfaló a múltjába, az emlékeihez, a szerelemeihez utazott
vissza újra meg újra. Szappanos Gábor regényében azonban ismét új életre kel,
szürreális, groteszk, a realizmuson inneni és túli, csodákkal teli világ
mezsgyéjén egyensúlyoz - és legizgalmasabb utazásai nem a ?koponyája körül?,
hanem azon belül történnek vele? ?A Boldog Szindbád pokoljárásai önállóságot,
ihletettséget, hagyományainkhoz való (valló!) hűséget egyképp mutat. A
klasszikusokat tovább kell fejleszteni! Krúdy büszke lenne ilyetén
önálló-fejlesztő utódra. Mély és szórakoztató könyv, egy beváltott ígéret
megfelelő folytatása, a határ a maga nemében a csillagos ég.? (Tandori Dezső)