Napjainkban a futurológusok már a második évezred körvonalait kutatják. A jövő
tengernyi megoldatlan kérdést hordoz. Ezek közül legsürgetőbben az emberiség
élelmiszer-ellátásának gondja jelentkezik. E kérdés egyre kevésbé szorítható
országhatárok közé, megoldása egyre inkább az emberiség egyetemleges feladata
lesz. A XX. század utolsó negyedének Homo sapiense nem tűrheti sokáig, hogy az
emberek százezrei-milliói haljanak éhen, bármilyen a bőrük színe, bármely
társadalmi rendhez vagy valláshoz tartozónak vallják is magukat. Emberiség...
egyetemes érdek...! Hogyan valósítható meg mindez, ha nemcsak oly sokféleképpen
gondolkozunk, de ráadásul még oly sok nyelvet beszélünk is! Racionális
élelmiszer-világgazdaság csak akkor valósulhat meg, ha mi - akik ezen
munkálkodunk - egymást nemcsak a szó átvitt, hanem valódi értelmében is
megértjük. Ettől már csak egy lépés, hogy kimondjuk: korszerű
élelmiszer-gazdaság nyelvismeret nélkül elképzelhetetlen. Következésképpen az
élelmiszer-gazdaság fejlesztésére hivatott kutatóhelyeknek, felsőoktatási
intézményeknek megtisztelő feladatuk, hogy a szakszókinccsel bővített idegen
nyelvek tanulásának és tanításának műhelyeivé váljanak.