Egy 1230-ban keltezett ajándékozási szerződés említi a legősibb soproni
szőlőfajtákat, a furmintot, a ferhéfoltost, a barnaszőlőt (vadfeketét), a
gyöngyfejért, valamint a sárfejért... Az 1277 évi városalapító oklevél már
bizonyos kiváltságokat is tartalmaz a bordézsmára vonatkozólag. A sorozat 5.
kötetében a szerző mintegy kézenfogja az olvasót, hogy tájat, történelmet, bort
és jó ételeket értő módon mutasson be neki. A könyv a hajdani
Ruszt-Sopron-Pozsony Borvidék fenséges tájaira kalauzol el. A könyv
középpontjában a mai Soproni Borvidék bemutatása áll, de hangsúlyos a kötetben a
Burgenlandi (a ruszti borvidék) és a Kis-Kárpátok (a pozsonyi borvidék)
borútjának és állomásainak ismertetése is. A könyv nemcsak a jóféle borokat és a
táj jellegzetes ételeit ismerteti, hanem a természeti és műemlékekben gazdag
Soproni Borvidék, a vendégek fogadására alaposan felkészült, sok látnivalót
kínáló Burgenland, és a Kis-Kárpátok borútállomásain is végigkalauzol. A
történelmi múlt és a jelen mint e könyvből is kiderül, összekapcsolja a három
ország területén levő borvidéket. Mindazok, akik személyesen is felkeresik a
könyvben leírt és Mészáros Attila közel 100 színes fotójával illusztrált
helyeket és a könyvet kalauzként használva barangolják be a választott
útvonalat, biztos hogy szép és maradandó élményben részesülnek. Niszkács Miklós,
Aranytollas újságíró, a Vendéglátás c. szakmai folyóirat főszerkesztője. A
Magyar Borakadémia tagjai, több magyar Borlovagrend választotta tagjai közé. A
francia Association Internationale des Maitres Conseils en Gastronomie Francaise
lovagja. Több bor és gasztronómiával foglalkozó könyv szerzője, a Borkollégium
tagja. Az életet igenlő, szerető hedonistákkal együtt vallja, Az élet oly rövid,
hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy rossz borokat, rossz társaságban
igyunk, és gyenge ételeket együnk. Ez a szemlélet jelenik meg írásaiban,
riportjaiban, ezért szereti a csöndet, a Balatont, a vitorlázást, a baráti
borozgatást, beszélgetéseket a pincék mélyén.