Részlet a könyvből: A városháza előtti nagy tér nem mindennapi színezettel
kettős, nagy terhet hordott magán. A teret körülácsorgó, nagy platánok levelei a
száraz, nehéz levegőben aléltan csüngtek alá. Nem mozdult a levegő semmit. A
város felett alacsonyan elterpeszkedő fellegtömeggel együtt talán még a lassan
közeledő alkonyat is megállt, hogy élesebben láthassa az emberélet
tragédiamozaikjait. A tér közepén méltóságosabb szobor is most mintha
görcsösebben markolta volna élettelen kardját és a bronzszemöldökök mintha
sötétebb árnyékba rejtették volna a mozdulatlanságban is most talán élesebben
szúró, vak szemeket.