Régi adósságából törleszt a magyar tudományosság, a nyelv- és irodalomkutatás,
valamint a könyvkiadás a Jókai-szótár közrebocsátásával. Elkészítésének
gondolatát már 1917-ben, 13 évvel Jókai halála után felvetette Somogyi Géza Ami
nincs, de kellene című cikkében a Magyar Nyelvőr hasábjain. Ebben a szerző egy
Arany- és egy Jókai-szótár létrehozását sürgeti: új Arany-kiadásunk méltó
betetőzése s hozzá igen hasznos segédkönyv lenne egy Arany-szótár, mely a nagy
költő egész szókincsét felöleli. Ekkor még nem a mai értelemben vett
teljességről, minden szóegyed minden előfordulásának leltározásáról van szó sem
az Arany-, sem a Jókai-szótár esetében, hanem csak a teljes szókincs
vizsgálatáról, hiszen amikor a Jókai-szótár tervét felvázolja, azt írja, hogy a
Jókai-szótárba belekerülnének a nagy írónak azok a szavai, melyeket az
általánostól (ma így mondanánk: a köznyelvi változattól) eltérő hangalakkal
használ: kutyorodik, pundurka, vickándozik stb., melyeket hiába keresünk a
köznyelvben legfeljebb egy-egy társadalmi osztály, egy-egy foglalkozás v.
mesterség körében ismeretesek: apacsúr(os), börzsölködik, csája, cserfel,
csivasz, csöröge, csörgőfánk, deget, difinyós, durnyi(zik), duzmadt, gölödény,
gányó, kacsi, kankalikos, kasornya, kaszmatol, kunkora. Tatalmazná a szótár
Jókai tájszavait, amelyeket jobbadán szülőhelyének és vidékének népnyelvéből,
aztán általában a dunántúli nyelvkincsből merített: bukfejes, düdörgés, gyürkés,
cseszkó, csombák, kikecmeleg, kisefa, lóstat, langos, rostokol, téb-láb, viheder
stb. Belekerülnének a szótárba Jókai tudatos szóalkotásai, szóképzései,
szóösszetételei: acélgörgény, dombos, feltréfál stb. Szótározandónak tartja
Somogy Jókai hangutánzó szavait: hőröget, nyervákolás, nyifogás stb. Függelékbe
tenné Jókai idegen - elsősorban latin-szavait.