Amikor George Clemenceau-t megkérdezte személyi titkára, tulajdonképpen mennyit
is értett meg Dreyfus az egész Ügyből (mert a Dreyfus ? ügyet idővel nagybetűvel
írták), a ?Tigris? így felelt: ? Semmit. Ő az egyetlen, aki az égvilágon semmit
sem értett meg. Mérhetetlenül alatta áll a Dreyfus-ügy színvonalának. Léon Blum,
sok év múltán majd a Népfront ? kormány miniszterelnöke, ugyanígy látta a
kapitányt: ? Ha Dreyfus nem Dreyfus, még csak Dreyfus híve sem lett volna.
Főhősünk tehát nem is szimpatikus, hacsak abban a tekintetben nem, hogy az
Ördögsziget kunyhóbörtönében, ágyához láncolva is megőrizte lelkierejét. Maga
sem tekintette hősnek magát. ? Egyszerű tüzértiszt voltam ? mondta életet
alkonyán ?, akinek tragikus tévedés folytán derékba törték a karrierjét.
Dreyfus, az igazság zászlója, nem én voltam. Ezt az alakot önök teremtették. Az
aranykornak tartott századforduló ismeretlen arcát nyújtja felénk: maroknyi
bátor férfi áll szemben kémekkel, kalandorokkal, okirathamisítókkal és
megtévesztett lumpentömegekkel. A századforduló Párizsában, ahol halálos
veszélyt vállal az, aki az elvont igazságért küzd az Intézmények és a
Közvélemény roppant ereje ellen.