Borisz Gorbatov Akiket nem lehet leigázni antik (Kossuth Könyvkiadó), 1977 152
o., vászon kötés védőborítóval, jó állapotú védőborító szélein pici sérülések
450.- Kitörés óta rengeteg szépirodalmi művet írtak a Nagy Honvédvédő Háborúról,
de kevés tett szert ? már megjelenése pillanatában ? olyan népszerűségre, mint
Gorbatovnak a leigázhatatlanok elszánt küzdelmét megörökítő regénye. A németek a
megszállt, de nem meghódított országrészeken, így a természeti kincsekben és
ügyes munkáskezekben egyaránt gazdag Donyec-medencében is mindent elkövettek,
hogy ne csak a területet, hanem az emberi lelkeket is sarkuk alá hajtsák. A
csábítás, a kényszer, a kínzás megannyi eszközét latba vetették, hogy a szovjet
nép ott rekedt fiait-lányait szolgálatukra fogják. És itt nyilvánul meg a
leghitelesebben Gorbatov realizmusa: kendőzés nélkül mutatja be a
megtántorodókat, az árulásra vetemedőket is, a meglapulókat, a sunyítókat is. A
mártírok véréből, kínjaiból és a Vörös Hadsereg roppant erejű előretöréséből
születő győzelem természetesen csak azoké lehetett, akik sohasem adták be a
derekukat, az olyanoké, mint Tarasz Jacenko meg a családja, és hűséges társai.
Az ősi históriás énekek fordulataira emlékeztető stílusban megalkotott regényt
már 1946-ban Állami Díjjal tüntették ki; film, sőt opera is készült belőle, és
nemcsak a Szovjetúnió, hanem sok más ország népeinek nyelvére lefordították.