George Saiko Ember a nádasban Világkönyvtár sorozat antik (Magvető Kiadó), 1977
444 o., vászon kötés, jó állapotú védőborító szélein gyűrődés 650.- Ennek a nagy
regénynek nem hőse az, aki a regény címét adta ? az ember a nádasban ?, mert az
az ember, akit az 1934-es esztendő Ausztriájának náci-puccsistái,
ellen-puccsistái, katonák, rendőrök, csendőrök, gyanús kalandorok és
miniszteriális urak meg egy Kréta szigetéről épp hazatért régész és humanista
társaság tagjai keresnek, nem kerül elő, talán sohasem létezett. De ennek a
regénynek más főhőse sincsen, egyáltalán nincsenek hősei. Csak szereplői vannak.
Társadalmi és politikai, világnézeti és hatalmi krízisek napjainkban kis
szereplőkké válnak mindazok, akik tétovák, halogatók, emberségben erőtlenek.
Veszélyes szereplőkké, de sem hősőkké, sem antihősökké nem válnak azok, akik
hajtóvadászatokra uszítanak másokat, vagy akik változások lehetséges hasznaira
spekulálnak, pozíciókat osztogatnak titokban. Saiko regényének minden alakja
csak egy-egy részecske egy szövevényes-bonyolult szerkezetben, egy-egy áldozata
annak a pokoli szerkezetnek, amelynek létrejöttét nem akadályozza meg időben.
Hitelesen fölidézett történelmi napok. Hitelesen nyomasztó légkörben érlelődő,
kirobbanó események. Erőszak, gyilkosságok. Rettentő, a szereplőket
összeroppantó feszültség. Katarzis helyett pedig egy koros európai író
megtisztító bölcsesség-summázata: mindenkinek tudnia kell önnön helyét, és
vállalnia kell ezt. Nem a konfliktusok utolsó időszakában, hanem előbb. A
cselekvő emberség elől sem konfliktusok elől nem lehet a nádasba bújni, sem a
krízisben. És a vétkest, aki mindig más, nem lehet a társadalom nádasaiban
föltételezni.