Anthon Hofmiller hadnagyot, a Monarchia közös hadseregének ifjú ulánustisztjét
egy isten háta mögötti magyar garnizonba helyezik. A szolgálat egyhangú, a
kaszinóban az unalomig ismert arcok veszik körül, szívesen fogadja hát a vidék
földbirtokosának, Kékesfalvynak vacsorameghívását. A pazar környezet, a nemes
borok, a muzsika mámorossá teszik a fiatal tisztet, aki hajszál híján
elmulasztja az udvariasság alapvető kötelességét:táncra kérni a házikisasszonyt.
Ám a gáláns gesztus végzetes hibának bizonyul, tragikus következményei egész
életére árnyékot vetnek. Stefan Zweig ? Freud lelkes híve ? páratlan
szuggesztivitással ábrázolja Hofmiller hadnagy ?nyugtalan szívének? vergődését
szánalom és közöny, nagylelkű szeretet és gyáva megbánás, önfeláldozás és önzés
között, háttérként felvillantva egyet a világháború küszöbén álló Monarchia ezer
arca közül.