?Ez a Sándorka. No, ezt nem adom. Ez jól tanul; ebből papnak kell lenni; a
második: ez lány, lány nem kell a nagyságos úrnak; a Ferencke: ez már segít
nekem a mesterségben, e nélkül nem lehetek el; a Jánoska: lám, lám, ez meg a
nevemre van keresztelve, nem adhatom oda; a kis Józsi, ez meg egészen az anyja.
Ez volt az anyjának a lekedvesebbje? Úgy járt, hogy már a végére ért, mégsem
tudott választani. Azután alulról kezdte felfelé; de csak az lett akkor is a
vége, hogy ő bizony nem tudja, melyiket nem tudja, melyiket adja oda, mert ő
valamennyit szereti.? Így töpreng karácsonyestén a szegény cipészmester, mikor
kilenc gyereke közül kéne egyet odaadni a gazdag embernek, hogy az úrnak
felnevelje. Végül egyiket sem adja, mert nem tud választani, úgy szereti
valamennyit. Mi is így vagyunk ezekkel a Jókai-mesékkel. Melyik a legszebb?
Melyik a legjobb? Nem tudunk választani. De nem is kell. Hallgassátok meg,
olvassátok el az egész szépséges Jókai-meséskönyvet.