Az év időbeli lefolyásának megvan a maga saját élete. Az emberlélek érzéseiben
együtt élhet ezzel az élettel. Ha engedi magára hatni azt, ami hétről hétre
másként szól hozzá az év életéből, akkor ezáltal az együttélés által találja
majd meg először igazán önmagát. Érezni fogja, hogy ezáltal erők növekednek fel
számára, melyek belülről hatva erősítik. Észreveszi majd, hogy ezek az erők az
időben lejátszódó világtörténés értelmében való részvétel által akarnak benne
felébredni. Csak ezáltal ismeri majd fel, milyen gyengéd, ám jelentőségteljes
szálak kötik ahhoz a világhoz, melybe beleszületett.