Okulva sok régi és újabb önéletíró példáján, a szerző úgy írta meg élete első,
valamivel több mint fél évszázadának történetét, ahogy történt, illetve, ahogy
visszaemlékezett rá. Különben sem történelmi munkát szándékozott írni a
serdületlen ifjúság okulására, nem is a kritikusok által gyakran keresett,
afféle ?nagy regényt?, hanem színes, regényes vázlatot a második világháború óta
eltelt évtizedekről, egy eközben felserdült paraszt-munkás származású fiú és
kortársai szemszögéből. Ámde, azt sem felejti el, hogy mindentől eltekintve, ez
a kor volt számára és számunka az ifjúság; pályakezdésünk, útkeresésünk,
szerelmeink és felnőtté válásunk kora. Vagy talán nem is váltunk igazán
felnőtté? Lehet, hiszen kéretlenül és keresetlenül mindent készen kaptunk. Ha
nem is túl magas szinten, de tűrhetően érezhettük magunkat, és még
felelősségteljes döntésekre sem kényszerültünk általa. Ez volt a rabszolgává
válás és az agymosás első, ?mézesmadzagos? időszaka. Minden azt sugalmazta, hogy
ha nem ártod magad a nagyok dolgába, akkor egy életet leélhetsz nagyobb
problémák és erőfeszítések nélkül.