Sir Laurence Olivier, minden idők egyik legkiválóbb Shakespeare-színésze,
filmművész és rendező vall ebben a kötetben életéről és pályájáról, barátairól,
szerelmeiről és házasságairól, sikereiről és kudarcairól ? szerényen,
tárgyilagosan, közvetlen hangon, sok-sok humorral és öniróniával. ?Larry?, egy
szegény vidéki lelkész fia, tizenöt éves korában lépett először színpadra ?
mindjárt a stratfordi Shakespeare Emlékszínházban ?, hogy aztán meredeken
felívelő, ragyogó pályát fusson be, s az Old Vic nagy hírű társulatával
Sydneytől Moszkváig, Londontól New Yorkig, filmjeivel pedig (mint azok
rendezője, főszereplője, vagy éppen mindkettő) világszerte osztatlan sikert
arasson. Legendás Hamlet-, V. Henrik- és III. Richárd-alakítása mellet Ibsen,
Csehov, G. B. Shaw, a kortárs szerzők közül Osborne és Noel Coward darabjaiban,
s még számtalan más szerepben nyújtott maradandó élményt a közönségnek. Színészi
és filmrendezői munkája, közéleti szereplése, de mindenekelőtt varázslatos
egyénisége révén olyan személyiségekkel került többnyire meghitt, baráti
kapcsolatba, mint Sir Winston Churchill, Sir John Gielgud, Marilyn Monroe,
Katharine Hepburn, Peter Brook, Ingmar Bergman ?és sokan mások?. Nem kevés
elismerésben volt része: Oscar-díjas, 1947-ben lovaggá ütötték, 1970-ben pedig
főnemesi rangra emelték, a Lordok Házának tagja lett; 1973-ban mégsem egészen
önszántából vált meg a Nemzeti Színház igazgatói székétől ? a Nemzetiétől,
amelynek létrehozásában oroszlánrésze volt, s amelyet tizenegy éven át
irányított. Ennek körülményeit ugyanolyan őszintén feltárja, mint gyakran
viharos magánéletének fájdalmas-tragikus vagy örömteli mozzanatait, mulatságos
anekdotái és okos elemzései pedig a színjátszás és a filmkészítés műhelytitkaiba
engednek bepillantást. Lebilincselően érdekes memoárkötete, amelynek megírásában
emlékezetén kívül hosszú éveken át vezetett naplójára támaszkodott, azokhoz is
közel hozza ezt a nagyszerű színészt, akik esetleg még csak ezután látják őt
valamelyik filmjében.