Mintha az Ezeregyéjszakát nem is nyugati közvetítéssel kapta volna.
Fantáziájának keletiessége vele született, ősi örökség. Költészete ott érezte
magát igazán otthon, ahol már a nemzeti igát is lehányta, s őszintén a
fantasztikumba lendült... A romantikus szellem minden útja előbb-utóbb
pesszimizmusba vezet. Vörösmarty elindult a maga tarka virágos ösvényén egyre
sötétebb virágok felé. Romanticizmusa szinte klasszikussá érett. S ezen a ponton
vetette föl a cél és érdemesség problémáját. Ebből jött létre a Csongor és
Tünde. A művész elbánt a világ minden pazarlásával. Elbánt magával a
végtelenséggel. Vörösmarty az európai fejlődést előlegezi evvel. S mennyi
európai fejlődést sűrít össze ő maga is költeményében! Szimbólumait a népmeséből
veszi. De a drámai formát a Szentivánéji álomból. S ezt a Faust formája felé
tágítja... Belső formája a romantikus regény fogására emlékeztet. Csongor keresi
Tündét, aki egyszer gyermekkora kertjében, egy tavaszi éjszakán az övé volt.
Mint ahogy otthon, gyermekkorunk álmában, a mienk a boldogság, hogy aztán örökre
eltűnjön. És egész életünkben keressük. Babits Mihály: az európai irodalom
története