Sütő András A szuzai menyegző / Perzsák antik (Szépirodalmi Könyvkiadó), 1981
135 o., kemény kötés védőborítóval,jó állapotú 450.- Tetralógiává teljesedett
Sütő András történelmi drámáinak sora A szuzai menyegző megszületésével? A
válasz, akár igenlő, akár tagadó, végső fokon csak formális jelentőségű. Az
eddig trilógiaként emlegetett három drámát ? Egy lócsiszár virágvasárnapja,
Csillag a máglyán, Káin és Ábel ? mindenekelőtt a magasrendű esztétikai szinten
műalkotássá tárgyiasult gondolat, filozofikum- etikum, az írói magatartás és
szemléletmód alapvető egysége rendeli egymás mellé, és ilyen értelemben A szuzai
menyegző természetesen folytatja ezt a drámatörténeti értékű sort. Az alig egy
évtized leforgása alatt megfogalmazódott és bemutatott négy drámát erős és
pontosan kitapintható gondolati kötések ? az író eszme- és érzelemvilágának, az
abban munkáló időnek és térnek a jegyei ? fűzik össze. Mindegyik a humánum
drámája, konfliktusaik tartalmát é mondandójukat tekintve egyaránt. A szuzai
menyegző mintha az első két dráma dramaturgiájához térne vissza, legalábbis
abban, hogy szintén a történelmi térben és időben pontosan elhelyezett
konfliktus szolgál a filozófiai-etikai töltésű metafora ábrázolási anyagául. A
téma nemcsak Sütő, hanem egész irodalmunk egyik legemlékezetesebb esszéjében, a
Perzsákban villant fel először. Az ?úti tünődés? sajátosan sütői műfajában
rajzológott ki a világhódító Nagy Sándor által a birodalom egységesítése, a
különbözőségek eltüntetése érdekében rendezett szuzai menyegző története és
kudarca. Ahogy visszhangos történelmi események és mögöttük rejlő hétköznapi
történések, szobrokba és könyvekbe örökített talmi dicsőségek és évezredekig
visszhangzó emberi fájdalmak, pátoszos szavak és sanda szándékok dialektikus
egymásbajátszásának rajzából kibontotta az ókori világ, sajnos, a legújabb
korban is megszívlelhető tanulságait ? az az írói látás és láttatás kivételes
remeklése. Az esszében nem esik szó személyi kultuszról, dogmatizmusról vagy más
olyan fogalmakról, amelyekkel az élet közelmúltbeli torzulásait jelöljük, a
hódító hatalom természetrajzának és törekvéseinek boncolásából mégis a
szocialista humanizmus mai, korszerű eszményeit erősítő kép alakul ki. S a
tengernyi szenvedés felvillantatásából az a biztató-erősítő tudat, hogy a szuzai
menyegzőket rendező sanda szándékoknál végső fokon mindig erősebbek az emberi
lét és a történelem mélyenjáró és mindannyiunkban munkáló törvényei; a népeket
eligázó és a lelkeket hódítani kívánó nagysándorok dicsőségét zúgató kórusoknál
nem harsányabb, de tartósabb az anyjuktól tanult szavakat kimondó gyermekek
hangja.