Cicero szerint háborúban hallgatnak a múzsák. Ki merne cáfolni egy klasszikust?
Mi sem cáfolatként csupán halk ékként tesszük hozzá, hogy vannak lusta múzsák,
és vannak szorgalmasak. Mert amint ez a kötet is bizonyítja, Csurka István
múzsája nem hajlandó hallgatni a politika, a közélet, de még csak a parlamenti
csatározások zajában sem: ezen novellák nagyobbik része a politikától, a
párttól, a mozgalomtól ellopott órák gyümölcse. Csakazért is novellák. Mert írni
kell, hogyha az ember író, és legyen bár adott időben egy politikai esszé
fontosabb és hasznosabb a hazának, e kevésbé fontos és kevésbé hasznos novellák
papírra vetése viszont szerzőjüknek volt létfontosságú. Mert az író író marad,
aki nem teheti meg, hogy legalább egy-egy szívveréssel, néha-néha ne lüktesse
meg szépírói vénáját. Törekedvén a teljességre, néhány korábbi, az 50-es évek
hangulatát töményen kifejező elbeszélést is ide szerkesztettünk.