Az író több ezer, hírlapokban megjelent írása közül kap egy színes csokorra
valót az olvasó. Életképeket mutatnak be a könyv tárcái. Pontos leírást adnak
tárgyukról, de még jellemzőbb a finom irónia, az együttérzés és az emberi
viszonyulás a legjellegtelenebbnek tűnő dolgokhoz is. Így ismerkedhetünk meg a
gyilkos kezeivel, melyek úgy hasonlítanak bármelyikünkére; a burzsujmasinával
mint szimbólummal; avagy az író cselédjével, Terézzel, aki egy kicsit emlékeztet
Édes Annára, Kosztolányi felejthetetlen hősére. Nem véletlen, hogy az olvasó
oly? sokféle témával találkozik a könyv lapjain: az író tudatosan igyekezett az
élet gazdagságát bemutatni írásaiban. Teszi mindezt olyan színvonalon, mely a
publicisták számára mindig követendő példa marad. Mi olyan nagyszerű ezekben a
néhány oldalas műremekekben? Talán az, hogy miközben Márai kézbe veszi és
megvizsgálja témáit, az olvasót is kiemeli a hétköznapiságból, aki így egy kissé
?emelkedettebben? tekint az élet apró részleteire. Hiába, segítségre szorulunk