Ladányi Mihály korosztályának egyik legnépszerűbb költője, amit az elmúlt
másfél évtizedben megjelent tíz verseskötete igazol. Népszerűségét elsősorban
annak köszönheti, hogy dallamos és jól csengő verseiben a konvenciókat bátran
elvetve, hol indulatos, hol érzelmes-nosztalgikus, hol meg csúfondáros, hetyke
vagy éppen játékosan groteszk hangon, de mindig közérthetően, legtöbbször a
beszélt nyelv fordulatait fölhasználva fogalmazza meg legégetőbb gondjait és
élményeit, akára magánéletből, akár a közéletből meríti is témáit. Költészete
nem idillikus, inkább szókimondó és illúzióromboló, az anyagi javakért tülekvő
törtetést, a szellemi elfásulást és betolakodást ostorozó. A magánéletben, a
szerelemben sem tűri a hazugságot, a megalkuvást. EMberségre és tisztaságra
vágyó igényessége, a dolgozóük ügye melletti elkötelezettsége és az önmagával
szembeni kíméletlen őszintesége azonban a legindulatosabb kifakadásait is
hitelesítik. Jelen válogatásunk húsz év költői terméséből készült, és hű
keresztmetszetet ad Ladányi Mihály érett költészetéről; nyomon követhetjük e
kötet lapjain kialakulását, fejlődését és változásait, egy izgalmas költői pálya
különböző állomásait.